1. szám

DEBRECENI EGYETEM NÉPRAJZI TANSZÉK - OHRID MACEDÓN FOLKEGYÜTTES

Macedón Füzetek

A szerkesztőbizottság tagjai:

ILJOVSZKI RISZTO, NIKOLOVSZKI RISZTO,

TUSA MÁRIA

Tiszteletbeli főszerkesztő:

BARTHA ELEK

Felelős szerkesztő:

BÓLYA ANNA MÁRIA

A szerkesztőség címe: Bólya Anna Mária, Ohrid Macedón Folkegyüttes, H-1024 Budapest, Margit krt. 99.

Telefon: +36703126825, e-mail: bolya.annamaria@macedon.hu

A folyóirat megjelenését támogatja

a Macedón Köztársaság Külügyminisztériuma és a Debreceni Egyetem

BUDAPEST

I. évfolyam 2018/2. szám

TARTALOMJEGYZÉK

A főszerkesztő előszava

Bólya Anna Mária

A macedón néphit egyes vonásai

Nikolovszki Riszto

Török kegyetlenségek Kosztur megyében a XX. század elején

Iljovszki Riszto

A Bogomilok és tanításuk I

Nagy Tímea

Nemzetiségi néptánc oktatás és nemzetiségi néptánc pedagógus képzés lehetőségei a Magyar Táncművészeti Egyetemen

Bólya Anna Mária

Folklórszövegek Fordításai

Pajtók Vivien Annamária

Komakereső akció, zokni a cipőre, LOVEcsani, Beszámoló a macedón vízkereszti kutatóútról 

Kész Réka

Utazás Macedóniába: mesebeli vidék, mesebeli szokás, mesebeli emberek

A SZERZŐKRŐL

A FŐSZERKESZTŐ ELŐSZAVA

Nagy örömmel adjuk az érdeklődők kezébe a Macedón (Makedón) Füzetek első kiadványát. A folyóirat a macedón kultúráról Magyarországon elsőként megjelenő, önálló kiadvány sorozat.

A macedón kultúra és történelem szorosan kapcsolódik más balkáni nemzetek, etnikumok életéhez, és a magyarországi kulturális és kisebbségi életben is összekapcsolódik azokkal. Ezért a folyóiratban a kapcsolódó etnikumok kultúrájának kutatói tollából is olvashatnak cikkeket.

Minden cikk végén feltüntettük azokat a fő olvasmányokat, amelyekből a szerző dolgozott, illetve amelyeket elolvasásra ajánl. Ezek egy része a világhálón is elérhető, szeretettel ajánljuk érdeklődő olvasóink figyelmébe.

A Füzetek első száma magyar nyelvű, a továbbiakban azonban macedón, angol vagy orosz nyelvű cikkeket is találhatnak benne.

A magyarországi macedón kisebbség létszáma a görög polgárháború során Égei-Makedóniából érkezett gyermekek és felnőttek révén növekedett meg a legjelentősebben. Az ő emlékezéseikből összeállított riportsorozat egy része is olvasható lesz majd a Füzetek hasábjain. Néhányan közülük történész kutatók lettek, például Iljovszki Riszto, aki a Macedón Történettudományi Intézet Ókori és Középkori Osztályának vezetőjeként is dolgozott; valamint Nikolovszki Riszto, aki Beloiannisz községben a macedón történelem és kultúra ismeretének ébrentartója. Az ő írásaikból is olvashatnak válogatást első számunkban.

A magyarországi macedón kultúra kutatásának fontos személyiségei Bartha Elek professzor, néphitkutató, aki jelenleg a Debreceni Egyetem rektorhelyettese és Bólya Anna Mária, a Magyar Táncművészeti Egyetem művészetelméleti kutatója és oktatója, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének külső munkatársa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szláv Filológiai Tanszék macedón Lektorátusa 2016-ig széleskörűen részt vett a magyarországi macedón kultúra ápolásában Panda Stojanovska lektor asszony vezetésével. E magas szintű műhelyek kutatásaiból is található lesz néhány a Füzetek számaiban.

A jövőbeli minél szélesebb szerző- és olvasótábort remélve, szép és boldog 2018-as évet kíván a főszerkesztő!

Tartalom

Bólya Anna Mária: A macedón néphit egyes vonásai

Nikolovszki Riszto: Török kegyetlenségek Kosztur (Kasztoria) megyében a XX. század elején

Iljovszki Riszto: A bogomilok és tanításuk

Nagy Tímea: Nemzetiségi néptánc oktatás és nemzetiségi néptáncpedagógus képzés

lehetőségei a Magyar Táncművészeti Egyetemen

Pajtók Vivien Annamária: Komakereső akció, zokni a cipőre, LOVEcsani. Beszámoló

a macedón vízkereszti kutatóútról

Kész Réka: Utazás Macedóniába: mesebeli vidék, mesebeli szokás, mesebeli emberek

Szerzőink

Bólya Anna Mária

A MACEDÓN NÉPHIT EGYES VONÁSAI[1]

Több nép kultúrájában is megfigyelhető jelenség, hogy az archaikus hitvilág többféle időbeli és térbeli csatornán kapcsolódik a keresztény vallásgyakorlathoz. Ez a macedón néphitre is jellemző. Az ősszláv hit mágikus tartalmait többféle keresztény ünnepkör is magába fogadhatja. A kapcsolódás mikéntje nem látszik szisztematikusnak a mágikus cél és az azt beépítő, felemelő keresztény ünnep között. Róheim Gézától a magyar hagyománnyal kapcsolatban is azt olvashatjuk, "...hogy a szokás lényegét illetően milyen keveset számít a naptári pont, amelyen elhelyezkedett" (Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások. 1990 /Eredeti 1925/).

A néphit általános jellegzetessége, hogy elemei és hiedelmei nem feltétlenül egymáshoz kapcsolódnak, hanem a mindennapi élet igényeihez és a vallás által keltett igényekhez egyaránt alkalmazkodnak. Maga a néphit mindig az archaikusabb vallási rendszerekhez áll közelebb, mint az intézményes egyházi gyakorlathoz. A néphit "...az uralkodó vallás mellett, azzal több ponton összekapcsolódva, de attól többé-kevésbé mindig elkülönülve működött, fejtette ki hatását..." (Bartha Elek. Néphit, népi vallásosság. A magyar folklór. 1998).

A macedón néphit archaikus rendszerében szembeötlő az ősszláv hit jelenléte. Ennek előzményeit Ljupcso Riszteszki és más kutatók adatai szerint a Balkán történelmében kereshetjük. Mihail Arnaudov úgy véli, hogy a szlávok bejövetele körüli időben a Balkán félsziget lakosságának vallási szinkretizmusa egyenesen kaotikus volt. Ebben a legkülönbözőbb (régi római, keresztény, szláv) vallási tartalmak és gyakorlatok fordultak elő (Арнаудов, Михаил: Студии върху българските обреди и легенди. 1943).

A macedón területen a szlávok keresztény hitre való áttérésének folyamata a VII. században kezdődött meg, és már az első századoktól kezdve problematikusnak bizonyult a mindennapi életben. I. Miklós pápa (858-867) "Válaszlevele a bolgárok kérdéseire" több más probléma mellett megemlíti a nagyböjtben való táncolást, éneklést, és a jóslást mint tiltott tevékenységet.

Új fejlődési periódust hoz Sámuel cár idejében az Ohridi Érsekség megalakulása. Az új templomok építése mellett fontos tényező a monostori központok létrejötte, a papság képzésének megkezdése szláv nyelven. A tanítás azonban még ezután sem jutott el mindenhol a széles tömegekhez. A papság nem megfelelő voltáról is vannak források. A XII. században Macedónia területén olyan szerzetesekről is lehet olvasni, akik nem éltek túlzottan testvéries életet, a lopott aranynak a szántóföldbe való elásásától a vacsoránál való veszekedésig sok leírás nem éppen alkalmasságukról tanúskodik. Ezek az esetek minden bizonnyal nem voltak elszigeteltek. Amikor a XV. század vége felé az egész Balkán félsziget az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került, Macedóniában megkezdődött a mohamedán vallásra való tömeges áttérés. Ez főként Kicsevo és Tetovo régióját, később Macedónia egész nyugati részét érintette, ahol azután a lakosság felét iszlamizált macedónok tették ki (Ристески, Љупчо: Христијанството и народната култура во Македонија - Културно-историски аспекти. Етнолог. 2009).

Kiril Pejcsinovics és Joakim Krcsovszki a XVIII. és a XIX. században élt papok, néptanítók, az 1816-ban Budán kiadott Tükör (Ogledalo) és az 1819-ben kiadott Különb féle tanulságos okítások (Razlicsna poucsitelna nasztavlenija) című könyvecskéket népnyelven írták, melyekben a pogány szokások ostorozása mellett az igaz keresztény hitre buzdítják a népet (Крчовски, Јоахим; Пејчиновиќ, Кирил: Собрани текстови. 1963).

Joakim Krcsovszki

Különb féle tanulságos okítások, Buda 1819

Kiril Pejcsinovics

Tükör, Buda 1814

Pejcsinovics könyvéből alaposan kiderül, hogy a papok száma nem elégséges a falvak ellátásához. A XIX. század derekán a nyelvi problémák sem erősítették a lakosság és az egyház kapcsolatát. Ekkoriban Macedónia több területén görög nyelvű istentiszteletet tartottak, melyből a hívek egy kukkot sem értettek. A falusi lakosság jó része a hivatalos egyházi imádságok közül nem tudott egyet sem. XIX. századi szerzők megjegyzik, hogy a macedónoknak két hitük van: pogány és keresztény (Ристески, Љупчо С. Христијанството и народната култура во Македонија - Културно-историски аспекти. Етнолог. 2009).[2]

Ez a jelenség a mai napig megtalálható a még kutatható szokások között, vagyis a folklorista számára a terep igazi kuriózum. Példaként említhető, hogy a területen ma is fellelhető a különböző szent kövek és fák tisztelete (Ристески, Љупчо С: Категории простор и време во народната култура на Македонците. 2005).

A kereszténység felvételekor az ünnepek tehát megtartották pogány elemeiket, sőt a falusi lakosság életéhez ezek kapcsolódtak szervesen. A közösségi gyakorlat a mezőgazdasági sikerességhez a régi hit cselekményeit kapcsolta. A keresztény ünnepet a hivatalos kijelölt időben ülik meg, de az ünneplés formája, énekei évszázadokig nem alkalmazkodtak a hivatalos egyházi előírásokhoz, szövegekhez, így olyan szokáskörök élnek, melyek keresztény jelentésük mellett, a kereszténység előtti idők szokásrétegeinek hordozói (Величковска Величковска, Родна: Музичките дијалекти во македонското традиционално пеење. 2008).

A szakirodalomban a bolgár néppel kapcsolatban is kéthitűségről lehet olvasni. A bolgár néphitről írván Strausz Adolf így vélekedik: "A mai ünnepi szokások magját rendesen az ősrégi áldozati kultúrcselekményekben találhatjuk föl; a mi van benne, az rendesen csak a burok, a forma." (Strausz Adolf: Bolgár néphit. 1897).

A bemutatott jelenségek másik oldaláról is szólnunk kell. Az egyik az ohridi környék őskeresztény időktől kezdődő, a stipi környék (Bargala) valamivel későbbre tehető, igen jelentős keresztény szakrális központként való működése. Az Ohridi Iskola széleskörű működéséről és szellemi hatásáról némi ízelítőt Iljovszki Riszto cikkének bevezető részéből kapunk alább.

Másfelől említenünk kell a falusi ember hitének egységességét. A mezőgazdasági életformához igazodó többrétű néphit az emberi gondolkodásban egységesen, keresztény hit gyanánt jelenik meg. A kutatók is kiemelik, hogy a falusi ember a hitét mindig egységben élte meg, magát kereszténynek tartotta. A macedón ünnepi szokásokban meglévő különböző archaikus néphit elemek bemutatása mellett tehát fontos hangsúlyozni, hogy a különböző elemek a macedón néphitben mindig teljes egységet képeztek.

Ajánlott irodalom

Bartha Elek. Néphit, népi vallásosság. In A magyar folklór, szerk: Voigt Vilmos 470-504. Budapest: Osiris Kiadó, 1998.

Bólya, Anna Mária. Tánc a macedón szakrális hagyományban - doktori értekezés. Debrecen, 2015.

Róheim Géza. Magyar néphit és népszokások. Szeged: Universum Reprint, 1990 (Eredeti 1925).

Strausz Adolf. Bolgár néphit. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság, 1897.

Острогорски, Георгије, szerk. Византијски извори за историју народа Југославије 1. САН Посебна издања, књ. CCXLI. kötet. Београд: Византолошки институт, 1955.

Величковска, Родна. Музичките дијалекти во македонското традиционално пеење. Скопје: Институт за фолклор "Марко Цепенков", 2008.

Динеков, Петър. Български фолклор. София: Български писател, 1972.

Зафиров, Димитър, szerk. Извори за българската история, т. VII: Гърцки извори за българската история, кн. II. София: Институт за Българска история, 1960.

Крчовски, Јоаким; Пејчиновиќ, Кирил. Собрани текстови. Скопје: Кочо Рацин, 1963.

Ристески, Љупчо С. Категории простор и време во народната култура на Македонците. Скопје: Матица македонска, 2005.

Ристески, Љупчо С. Христијанството и народната култура во Македонија - Културно-историски аспекти. Szerkesztette: Анета Светиева. Етнолог, 2009: 113-141.

Снѣгаровъ, Иванъ. История на Охридската архиепископия: отъ основаването й до завладѣбането на Балканския полуостровъ отъ турцтѣ, т. I. София: Гутенбергъ, 1924.

[1] Az írás a "Tánc a macedón szakrális hagyományban" című doktori értekezés egy fejezete alapján készült. Bólya 2015.

[2] A képek forrásai: 2017.12.28-án és 2018.01.02-én letöltve.

Nikolovszki Riszto

TÖRÖK KEGYETLENSÉGEK KOSZTUR (KASZTORIA) MEGYÉBEN A XX. SZÁZAD ELEJÉN[1]

Kosztur megyéhez 128 falu tartozik, 13.223 ház a lakosság száma pedig 74.213 fő. Ebből 98 falu keresztény és 12 mohamedán.

Popole tájegységhez 17 falu tartozik, 2.573 ház. ezen belül 14.147 lakos. 12 falu keresztény, a többi vegyes, a házakból 12.334 keresztény és 237 mohamedán. A keresztény lakók száma 12.727 és csak 1.420 mohamedán.

Cseresznica tiszta keresztény falu, 60 házból áll. 1903.08.14-én, 200 felkelő és 7.000 török katona közötti hat órányi harc után a törökök megtámadták a falut, kifosztották, lebombázták és felégették. Augusztus 21-én a török hadsereg újra megtámadta, 10 embert megöltek a pogányok.

Kondorobi 35 házból áll. Augusztus 19-én a török hadsereg kifosztotta és felégette. Áldozatok nem voltak, mert a lakók elmenekültek a hegyekbe.

Bomboki keresztény falu 50 házból áll. Ugyanaz a török hadsereg, aki felégette Cseresznica falut és Kondorobit, megtámadta kifosztotta és felgyújtotta. Áldozatok nem voltak, mert a lakók elmenekültek a hegyekbe.

Olista keresztény falu 90 házból áll. Augusztus 15-én a török hadsereg megtámadta és 2 házat felgyújtott. 25 embert megöltek, 16 nőt és lányt elvittek és megerőszakolták őket. 30 gyermeket (8-13 évesek) bedobtak egy kemencébe és élve elégették őket.

Viseni falu 157 házból áll. Augusztus 21-én 9 órás, 150 felkelő és 80 török katona közötti harc után a törökök felgyújtották a falut és 150 ház a lángok martaléka lett.

Blaca keresztény falu 93 házból áll. Augusztus 21-én a török hadsereg, aki megtámadta Viseni falut, most Blaca falut támadta meg, kifosztotta és felgyújtotta. 13 embert öltek meg. Sok nőt és lányt a lakosok szeme előtt erőszakoltak meg. Egy fiatal asszony belehalt. 12 nőt és lányt elvittek Cseresznica faluba, kiszolgáltatták őket a pasának, aki megerőszakolta őket.

Seszteovo keresztény falu 180 házból áll. Augusztus 26-én a török hadsereg megtámadta, kifosztotta és 60 házat felgyújtott. 2 férfit és 2 nőt megöltek. Megtámadták a hegyi tábort és 25 nőt és lányt erőszakoltak meg.

A törökök által elkövetett kegyetlenségek Macedóniában egyidősek az európai török uralommal. Attól a naptól, amikor ez az uralom megjelent, a balkáni népek életét pokollá tette. Tehát, amikor a török hatalomról, a török uralomról, török kormányzásról írunk, az alatt azt kell érteni, hogy török kegyetlenségekről van szó. A török kegyetlenség sokszor minden határt túllépett. Ez az idő a török fanatizmus időszaka volt, amelyet maga a török kormány is támogatott. Erről az időszakról, Macedóniában történt erőszakos tettekről egész sor kötetet lehetne írni. A gyilkosságok, rablások, az erőszak, a mohamedán vallásra való erőszakos térítés mindennapi jelenség volt. A törökök szabadon és büntetlenül gyilkoltak, raboltak, nőket erőszakoltak meg, utakon, hegyekben, erdőkben, falvakban és városokban. A parasztok célpontként szolgáltak, fegyvereiket élő emberi testben próbálták ki. Egy török lelőtt két szántó embert, és amikor megkérdezték, hogy miért lőtt ártatlan emberekre, a válasz az volt, hogy kipróbálja a fegyverét. A török kormány szerint a gyilkosok, rablók "hősök" voltak vagy "hőstettet" hajtottak végre, és ellenük minden fellépés a mohamedán morális értékek elleni sértés volt.

Sehol a keresztények nem voltak urak saját tulajdonukban, a rablók minden nap betörhettek a keresztény falvakba és kifoszthatták azokat, elvihették a jószágot. Szabadon elvették a búzatermést a hombárokból. Szabadon betörtek a keresztények otthonaiba, ittak, ettek, mulattak, megerőszakolták a feleségeiket, lányaikat és a legszebb lányokat elvitték magukkal.

Az Ilindeni felkelés bukása után csak a bitolai vilajetben 2.425 ház lett a lángok martaléka, 514 embert öltek meg, 1.409 ember maradt fedél nélkül, 1.094 nőt és lányt erőszakoltak meg. Lerin megyében 902 ház égett el, 229 ember öltek meg, 5.096 ember fedél nélkül maradt és 227 nőt és lányt erőszakoltak meg. Kosztur megyében 2.750 hát teljesen elégett, 419 embert gyilkoltak meg, 15.650 ember fedél nélkül maradt, és 396 nőt és lányt erőszakoltak meg.

Ajánlott irodalom

Мемоаръ на ВМРО. София: септември 1904.

[1] A cikk a következő, ma már csupán néhány példányban létező könyv anyagába ad betekintést: Мемоаръ на ВМРО. София, септември 1904. A lakossági adatok feljegyzése tehát 1904-ben illetve azt megelőzően történt.